Károsodott autonómia és teljesítőképesség sámatartomány – sématerápia
Jeffrey E. Young és munkatársai, J.S. Klosko, M.E. Weishaar a sématerápia kidolgozói 18 különböző sémát tárt fel, melyek igazolhatóan a gyermekkorunkban alakulnak ki, általában a szüleink által okozott traumák, nem megfelelő, vagy toxikus bánásmódjuk hatására. Felnőtt korunkban a jelen életesemények aktiválják ezeket a múltban kialakult sémákat és a hozzájuk kapcsolódó negatív érzelmeket, melyek az „itt és mostban” elárasztanak bennünket. A sémák súlyossága és kiterjedtsége eltérő, befolyásolja pl., hogy mindkét, vagy csak az egyik szülő viselkedett toxikusan és már egészen kicsi életszakasztól, vagy csak későbbi (pl. kamasz) kortól kezdődően. Minél súlyosabb egy séma, annál több élethelyzetben aktiválódik a jelenben. J.E. Young szerint a sémák a gyermekkorban be nem töltött alapvető érzelmi szükségletek hiányából alakulnak ki. Szerinte az emberi lények 5 alapvető érzelmi szükséglettel rendelkeznek, ezek közül a második, az autonómia, kompetencia (teljesítőképesség) és az – énazonosság megélésének érzelmi szükséglete.
Az autonómia – teljesítőképesség sématartomány fő jellemzői:
Megzavarták az egyén önállóvá válásának, az autonómia kialakulásának a folyamatát, és emiatt nehézséget jelent számára a szülőkről történő leválás, az egyedüli „túlélés”, a független működés. A fejlett autonómia érzés ugyanis segíti, hogy sikeres teljesítmények nyújtására alkalmas emberekké váljunk. Nagy kérdésnek tartom ezért, hogy korunkban, – amikor fellazulnak az olyan tényezők, mint a nemzetiségi öntudat, a szűkebb földrajzi és egyéb közösségek szerepe, a vallások és a tágabb, sőt most már a szűkebb családi kapcsolatrendszerek (apa és anya helyett 1-es és 2-es szülő), vagy éppen a nemünk, melyek segítették stabil identitásunk kialakulását, – mi alapján határozza majd meg önmagát az e
gyén.
A 2. sématartomány szülői eredete:
- Jellemzően nincsenek határok a családtagok között, a családi alrendszerek, a családtagok összefolynak.
- A szülők aláássák a gyermek önbizalmát, sikerei jelentőségét, elhitetik vele, hogy nélkülük nem lenne képes semmire.
- A szülők túlvédőek a gyermekkel szemben, mindentől óvják őt, ezzel is visszatartva önállósága fejlődését.
- Nem jutalmazzák meg a családon kívüli teljesítményét, nem dicsérik meg a sikereit, ellenben kiemelik kudarcait.
A kutatók 4 sémát azonosítottak eddig ebben a sématartományban.
- Dependencia-inkompetencia séma:
Önállótlan, bizonytalan, másokra utalt életvezetés jellemzi.
Legfőbb hiedelme, hogy képtelen ellátni a mindennapi kötelezettségeit mások segítsége nélkül. Úgy hiszi, hogy képtelen a helyzetek helyes megítélésére, döntések meghozatalára és a felmerülő problémák kezelésére, megoldására. Sokszor a saját magáról való gondoskodást is feladja (öngondoskodás).
Példa: egy női kliens azzal jelentkezett, hogy nem mer párkapcsolatot kezdeményezni, rendre attól fél, hogy rosszul választ, rossz döntést hoz a férfiakkal kapcsolatban, nem vesz észre valamilyen negatívumot, kiderül, hogy mégis inkább mással kellett volna kapcsolatot létesítenie. Az anyukáját és a barátnőjét kérdezgette, „nyaggatta” a kételyeivel kapcsolatban és tőlük remélte a „helyes” döntés meghozatalát.
- Sérülékenység-veszélyeztetettség séma:
Az egyén tart attól, hogy küszöbön álló katasztrófa közeledik, ami bármikor bekövetkezhet.
Legfőbb hite, hogy nem fog tudni megbirkózni ezekkel a problémákkal, nehézségekkel. A félelmek tárgya lehet: orvosi tragédia (pl. „bármikor szívrohamot kaphatok”), érzelmi katasztrófa („megőrülhetek”), külső sorscsapás („bűnözők támadnak meg”, „földrengés jöhet”), társadalmi összeomlás („összeomlik a társadalom”, „megszűnik a munkahelyem”).
Példa: egy 32 éves férfi azzal keresett meg, hogy fél a vastagbélrák kialakulásának veszélyétől, mert a családban volt már rákos megbetegedés. Ezek a családtagok azonban a megfelelő kezelések után hosszan és elég jól éltek, ráadásul a rákos megbetegedések nem feltétlenül öröklődnek, de ez nem tudta meggyőzni őt félelmei alaptalanságáról. Gyakran járt orvosokhoz, szűrő – és kontrollvizsgálatokon vett részt és hiába volt minden lelete negatív, félelmeit a jövőbe vetítette és ez évek óta megkeserítette jelenbeli helyzetét.
- Összeolvadottság-éretlenség séma:
Jellemzője a túlzott közelségkeresés egy fontos személlyel, általában valamelyik szülővel, akiről képtelen leválni az egyén, vagy ha sikerül egyáltalán párkapcsolatot létesítenie, akkor az összeolvadás élményt a partnerével is keresheti. A probléma alapja, hogy az egyén érzelmileg nagyon bevonódik a szülők, vagy az egyik szülő életébe (pl. a szülők válása után ő lesz anya „kis támasza”). Ennek következménye az egyéni identitás kialakulásnak nehézsége.
Hiedelme, hogy a másik személy nem bírná ki nélküle, vagy nem lenne boldog, ha ő leválna róla. Ezzel együtt úgy érzi, hogy a másik szinte „megfojtja őt”, miközben eggyé válik vele. Ha az illető nem tudott leválni a szüleiről, akkor megéli
azt, hogy elakadt, megfeneklett és céltalan az élete és extrém esetben sajnos a saját létét kérdőjelezi meg.
Példa: egy fiatal nő, akinek a főiskolai évei alatt valamelyest „sikerült” ugyan leválnia a szüleiről, férjhez ment és éppen gyed-en volt otthon a kisbabájával, napjában 5 – 10 – szer, tehát szinte óránként felhívta a szüleit, hogy ne érezzék magukat elhagyatva, amiért ő gyermeket szült. A főiskolai évek alatt is minden nap kényszert érzett arra, hogy bejelentkezzen náluk, „minden rendben van-e” és ez a kényszeres szorongás most tűrhetetlenné vált számára, „már nem esett jól ezt érezenie” (kiszikkadt az igazi érdeklődés).
- Kudarcra ítéltség séma:
Valóságos, vagy vélt sikertelenségek nehezítik az egyén teljesítményét, vállalásait, megéléseit, előfordulhat ugyanis az is, hogy csak fejben gondolja teljes kudarcnak, amit átélt.
Annak hite, hogy kudarcot fog vallani az élet valamelyik területén, hogy csökkent képességekkel rendelkezik az iskolában, karrierben, vagy pl. a sportban. Jellemzően butának, alkalmatlannak, tehetségtelennek, sikertelennek érzi magát másokhoz képest.
Példa: Egy fiatal kézilabdás sportoló lány azért jelentkezett terápiába, mert a mérkőzéseken nem mert kapura lőni, állandóan az járt a fejében, hogy elrontja, kihagyja, miatta veszít a csapat, mindenki látni fogja, hogy ő valójában tehetségtelen, alkalmatlan. A kudarcra ítéltség főként fejben zajlott le nála, hiszen az edzéseken 80-90 százalékos eredményességgel tudott kapura dobni, a versenyek nagy részében azonban nem is próbálkozott és ha igen, akkor nagyjából felerészben sikerült, vagy sem, gólt szereznie. Ezt az arányt azonban rendkívüli kudarcként élte meg. Az edző is látta a problémát, de hiába próbálta meggyőzni a lányt, hogy egy tétmérkőzésen elfogadható lenne ez az ötven százalékos arány is, szemben azzal, hogy nem is próbálkozik.
Összefoglalás:
A sématerápiás munkában elkezdjük a jelen helyzetek egyre fókuszáltabb feltárását, hogy dolgozni tudjunk az akadályozó, negatív gondolatokon, az eluralkodó negatív érzéseken, vagy a problémás viselkedésen.
A módszer legfontosabb hatásmechanizmusa azonban az, hogy elindulunk a múltbeli történések, a kialakult problémák gyökereinek feltárása felé, hogy megtaláljuk és megdolgozzuk, módosítsuk azokat a gyermekkori okokat, traumákat, negatív történéseket, melyek a tünetek kialakulásáért a múltban felelősek voltak.
Janovszki Gabriella
klinikai szakpszichológus
pszichológus Budapest
pszichológus 14. kerület
pszichológus online
Felhasznált irodalom:
Jeffrey E Young -Janet E Kiosko – Marjorie E Weishaar Sématerápia
Kapcsolódó anyagok:
Janovszki Gabriella bemutatkozása
Egyéni vagy csoportos pszichoterápia