Különböző technikák segítségével egyéni családállítást is végre tudunk hajtani.
A családállítás néhány terápiás alaptörvénye:
• Az odatartozás törvénye: a családból nem lehet kilépni. Mindenkinek kétféle családja van, az egyik az, amelyikbe beleszületik. Az eredeti család egy zárt rendszert képez. Beleszületünk és a halálunk után is a tagjai maradunk. Az életünk megfelelő biztonságérzetéhez fixálnunk kell az odatartozásunkat a gyökereinkhez, az eredeti családunkhoz..
• Az odatartozás joga: a klán minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy a családhoz tartozzon és hogy a többiek is a családhoz tartozónak ismerjék el őket.
• Felnőve saját családot alapítunk, amely nyitott rendszerként működik, azaz beléphetünk és kiléphetünk belőle. Felnőtt kapcsolatainkra nagymértékben kihatnak eredeti családunk anomáliái. Ezek állnak jelenlegi problémáink mögött: pl. sikertelen álláskeresés, párkapcsolati kudarcok, pénzügyi nehézségek, gyermekvállalási problémák stb.
• A szeretet törvénye szerint eredeti családunkhoz nagyon erős a kötődésünk. Akkor is így van ez, ha felnőtt korunkban rossz a kapcsolatunk anyánkkal, apánkkal, testvérünkkel stb. Az eredendő szeretet meghatározza életünk folyását, ha másként nem, akkor lelkiismeretünk kötésével. Ha a családban valakivel életbevágóan rossz, vagy igazságtalan dolog történt, vagy nehéz sors jutott neki osztályrészül, akkor egy később született másik családtag átveszi és sajátjaként éli meg az ő nehéz sorsát. Ezzel bizonyítja lélekszinten a családhoz való tartozását.
Fontos annak elfogadása, hogy a családtagjaink épp olyanok, amilyenek, bármilyen hibát követtek el korábban. Nem kell mindenkivel szoros kapcsolatot ápolni, csak beismerni azt, hogy hibás tetteik ellenére fontosak számunkra és mindannyian a klán részei vagyunk. Ennek segítségével tudjuk a saját életünket elfogadni és teljes értékűen élni.
• Az adok – kapok kiegyenlítésének törvénye: mindig egyensúlyba kell kerülnie annak, amit adunk és kapunk, ez biztosítja a kapcsolatok fennmaradását, fejlődését. Ha ez az egyansúly felborul, akkor általában a lekötelezett fél, aki kevesebbet adott, kiléphet a kapcsolatból. Egyedül a szülő – gyermek kapcsolatban nem szükséges visszaadni, amit kaptunk és kiegyenlíteni a számlát. Életért ugyanis csak életet lehet adni cserébe, de a szüleinknek ezt már nem tudunk, mert ők már előbb éltek. Ezért egyetlen dolgunk van, elfogadni tőlük az életet és kihozni belőle a legtöbbet, amit tudunk. Ehhez a szülők elfogadására van szükség, bármilyenek is voltak.
• Az érkezési sorrend hierarchiája és a hely törvénye: ami nem egy értékítélet, hanem egy adott sorrend törvényszerű rögzítése. Minden egyes tagnak megvan a maga helye a családban, akik pedig előbb születtek, bizonyos előjogokkal rendelkeznek. Egy gyerek például nem avatkozhat bele a szülei sorsába, azaz mindenki csak a saját, őt megillető helyen élhet teljes értékű életet.
Egyéni családállítással orvosolhatjuk a rendszerben keletkezett hibát és nehézségei feloldódhatnak.
