„Nem a tudatosított és felvállalt negatív érzelmek (a harag, a félelem vagy a szomorúság) keserítenek és betegítenek meg minket, hanem azok, amelyeket elfojtunk. ‘Túlnyomó többségünktől állandó, rendszerré emelt képmutatást követelnek. Nem lehet egészségügyi következmények nélkül napról napra másnak mutatkozni, mint ahogyan érzünk, fáradozni azért, amit nem szeretünk, örülni annak, ami bajt hoz ránk. Az idegrendszer nem üres szó, nem kitalálás. Rostokból álló fizikai test. Lelkünk helyet foglal el a térben, úgy helyezkedik el bennünk, mint a fogak a szájban. Nem lehet állandóan büntetlenül erőszakoskodni vele’ – mondja Dr. Zsivago Boris Pasternak regényében.

(Dr Almási Kitti)

A hamis érzelmek előbb-utóbb megjelennek és betegségek formájában lecsapódnak a testben.

Merd őszintén megvizsgálni önmagadat, tanuld meg felismerni a valódi érzéseidet és próbáld meg valamilyen módon megosztani a környezeteddel. Jogod van az érzéseidhez.

Ha pl. valaki megbánt, természetes érzés, hogy haragudhatsz ezért, nem kell mosolyogva elfogadnod a megalázát. Minden ember lehet dühös, persze akkor, ha ez valóban indokolt. Ha csalódások, veszteségek értek, bizony egy jó ideig folydogálhatnak majd a könnyeid és ez is teljesen normális, egyáltalán nem kell szégyenkezned emiatt, vagy az ellenkezőjét mutatnod annak, amit éppen érzel, úgy téve, mintha minden rendben lenne. Megfigyeltem, hogy az emberek egy jó része elnézést kér tőlem, ha elmesél egy fájdalmas történetet és ha közben elerednek a könnyei és szinte alig lehet megnyugtatni, hogy hiszen ez teljesen rendben való így. Mindenki átélt már az életében szomorúságot, nem vagy egyedül ezzel az érzéseddel a világon. De ez le van tiltva nálam, ha kimutatom, hogy fáj nekem, rögtön elindul bennem a szégyen – jön sokszor a válasz.

Azt sem kell rejtegetnünk, ha félelmeket keltett bennünk valaki, mert pl. túl hangosan, nem megfelelő stílusban szólt hozzánk, nem muszáj engedelmeskednünk, kifejezhetjük, hogy így nem tudunk vele együttműködni a továbbiakban. A munkahelyeken és sajnos a magánéletben is sokan „lenyelik” a félelmeiket és elfogadnak olyan hangnemeket is, ami valójában már átlépi az adott keretek határait és már nem a munka, vagy a közös élet előrehaladásáról szól.

Ha mindig elfojtod a valódi érzéseidet, mert erre tanítottak, ezt szoktad meg és hagyod, hogy az állandó szégyenérzet gúzsba kössön, akkor egy hamis belső világot építesz fel magadban, ami lelkileg önmagában véve is megbetegít, nem is beszélve arról, hogy később kialakulhatnak akár testi jegyek, tünetek is ennek következményként.