A közlekedési fóbiától, például autóvezetéstől vagy tömegközlekedéstől való félelem gyakran egy „ördögi körben” nyilvánul meg, amely erősíti a fóbiát és megakadályozza a gyógyulást. A kognitív – viselkedésterápia (CBT) segíthet megérteni és megtörni ezt a ciklust. Nézzük meg részletesen a közlekedési fóbia jellegzetességeit, az ördögi kör részeit, valamint a terápiás megközelítést.
1. A közlekedési fóbia problémája
A közlekedési fóbiában szenvedők extrém szorongást vagy félelmet élnek át, amikor közlekedési helyzetekben találják magukat, például vezetéskor, tömegközlekedési eszközön való utazáskor, vagy már akár csak ezekre gondolva. A félelem irracionális és túlzott mértékű, gyakran fizikai tünetekkel jár, például gyors szívverés, izzadás, szédülés vagy remegés. Ez a szorongás sokszor az un. elkerülő viselkedéshez vezet, amely megerősíti a félelmet.
2. Az ördögi kör
Az ördögi kör folyamatát egy egyszerű séma mutatja be, amely a következő összetevőkből áll:
1. Kiváltó helyzet: valami kiváltja a félelmet, például autót vezet az illető, de már esetleg előtte, at autóvezetés gondolata is, vagy egy forgalmas úton való haladás.
2. Negatív automatikus gondolatok keletkeznek: A személynek negatív, katasztrofizáló gondolatai támadnak, például „balesetet fogok szenvedni” vagy „teljesen elveszítem a kontrollt”. A gondolatok kulcsszerepet játszanak a folyamat kialakulásában, ezért célszerű feltenni azt a kérdést önmagunknak, hogy mire gondolunk, milyen negatív gondolat jutott eszünkbe.
3. Érzések, hangulatok jelennek meg, melyek a negatív automatikus gondolatok következményei. Fóbiák esetén tárgyhoz köthető félelmeket, vagy nem köthető szorongásokat él át az illető. Alapvetően nem ezekkel az érzésekkel van probléma, hiszen ezek, a negatív gondolatokra adott hiteles, adekvát érzelmi reakciók.
4. Testi reakciók, testi tünetek, neurohormonális rendszereinknek köszönhetően a félelmek, vagy szorongások fizikai rekaciók, tünetek formájában jelentkeznek a testünkben, gyakran például szívdobogás, izzadás vagy szédülés formájában.
5. Viselkedéses reakciók is megjelenhetnek, a személy elkerülheti azokat a helyzeteket, amikor vezetnie kellene, ugyanis ha mégis megpróbálkozik vele, intenzív szorongást él meg közben. Feltehetjük ezért magunknak a kérdést, mire szolgálhat az elkerülő viselkedésünk, mi ennek a célja? A válasz a megkönnyebbülés/elkerülés elvben rejlik: az elkerülés rövid távú megkönnyebbülést nyújt. Sajnos azonban hosszú távon megerősíti a félelmet, mivel a személy nem tapasztalja meg, hogy a helyzet kezelhető lehet, amit a gyakorlás megerősíthetne.
3. A kognitív – viselkedésterápia szerepe
A CBT célja az, hogy megtörje ezt az ördögi kört, azáltal hogy a páciens felismeri és módosítja a torz gondolkodási mintákat, ez pedig segíti őt abban, hogy érzései átalakuljanak, túlzott testi reakciói csitulni tudjanak és így új viselkedési stratégiákat merjen kipróbálni.
A terápia fő lépései a következők:
A legelső lépés, a gondolatok azonosítása: a terapeuta segít a páciensnek felismerni a félelmet kiváltó negatív automatikus gondolatokat és reálisabban értékelni azokat. Például, ha a páciens arra gondol, hogy „baleset fog történni”, akkor megtanulják a „jövendőmondás”, mint kognitív torzítás nehézségeit elemezni és adaptív gondolkodással helyettesíteni.
Expozíciós technikákat is alkalmazhatunk, akár vizualizációs gyakorlatokkal is: ezekben a helyzetekben a páciens fokozatosan szembesül a félelmetes helyzetekkel, hogy megtapasztalja, képes kezelni a szorongást, és hogy a félelem a gyakorlással csökken.
Relaxációs és szorongáskezelési stratégiák is alkalmazásra kerülhetnek. Ezek a testi és az érzelmi reakciók kezelésére szolgáló technikák, például légzőgyakorlatok vagy izomlazítás, melyek szintén fontos szerepet játszanak a terápia során.
A feltáró jellegű dinamikus (analitikus) terápia célja inkább a közlekedési fóbia kiváltó okainak megértése lehet. Az emberek ugyanis nem szívesen szembesülnek a valódi félelemeikkel és nem mondják ki egykönnyen az igazi problémáikat. Ezek sokszor nem is tudatosak számukra, mert az „Én” elhárító-védekező mechanizmusai leszorítják a tudatalattiba ezeket. Néhány példa a teljesség igénye nélkül:
- Áttolás hárító mechanizmusa: például félek a munkahelyi főnököm stílusától, de az elhárítás okán nem vagyok ennek tudatában és ezért áttolom a „félelmet” reggelente az autóbuszra és nem merek felszállni rá, hogy munkába induljak.
- Elfojtás mechanizmusa: Elfojtom az érzést, hogy félek, elhagy a párom, ezért „félek” vezetni és inkább átadom neki a kormányzást és így tudattalanul befolyásolom az erőviszonyokat.
- Elfojtás mechanizmusa: tudatosan félnék az idős szüleim leépülését, elmúlását látni, elfojtom ezt. Áttolás mechanizmusa: ezért „félek” vonatra ülni és így ritkábban tudom meglátogatni őket.
- Racionalizáció mechanizmusa: az autóm már régi, bármikor leállhat alattam, ezért „félek” beleülni az autóba és meglátogatni az idős szüleimet, mert szorongató, ha lerobban, mármint az autó, a szüleimmel kapcsolatos érzéseim tudattalanok maradnak.
Számtalan egyéb igazi félelem lehet bennünk, amelyeket elfojthatunk, racionalizálhatunk és így áttolhatjuk az autóvezetésre, a busszal, vonattal való közlekedésre stb.
A kognitív terápia tehát segít a páciens számára a hibás tanult ördögi kör helyett új, hatékonyabb gondolkodási és viselkedési stratégiák megtanulásában. Az analitikus terápia pedig segít az Én erősítésében és ha már elbírja, akkor az élethelyzetek valódi érzelmi nehézségeinek feltárásában és ezek megértésével, megoldásával javul az életminőség.
Janovszki Gabriella klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta , Budapest
Janovszki István pszichológus, integratív terápiás konzulens, Budapest