A pánik reakció egy nehéz helyzetben megjelenő akut és sokszor egyszeri félelem érzése. Félelemről akkor beszélünk, ha tudatos a tárgya, tehát az érzés oka nagyjából felismerhető számunkra lásd a vizsgadrukkot. Megjelenhet az egyénben szorongás érzése is, ha az érzés oka még nem tudatos, nam igazán ismert számára, de ez is rendben van, ha átmeneti megélésről van szó. A félelem, az ijedtség, az átfutó szorongás ugyanis evolúciós szempontból hasznos érzések, mert menekülésre késztetnek a veszélyes helyzetekből. Ezeket a felbukkanó félelmeket, átfutó szorongásokat egy pszichológus végzettségű szakember hatékonyan tud kezelni. Azonban az ismétlődő, rendszeres és súlyos szorongások kezeléséhez klinikai szakpszichológus segítségére van szükség, időnként pszichiáter gyógyszerelésével együtt.
A pánik reakció jellemzői:
- A félelem természetes jelenség.
- Evolúciós értelemben vészjelző funkciója van.
- Adaptív, védekező szerepet tölt be, egészséges védekezést mobilizál.
- Megoldás keresésére ösztönöz.
- Lehet facilitáló, azaz teljesítmény fokozó hatása, de lehet debilizáló, gátló hatása is.
- A félelem testi tüneteket mobilizálhat, megjelenhet tachycardia, izzadás, remegés, légszomj.
A pánikzavar, vagy pánikbetegség már egy diagnosztizálható problémakör, ilyenkor erősebb és ismétlődő pánikrohamok jelentkeznek. Ha olyan helyzetekben érzünk szorongást, amelyek valójában nem is igazán veszélyesek, akkor indokolatlanul erős érzés jelenik meg bennünk, ami rögzül és állandóan ismétlődik. Pánikbetegeknél a félelem olyankor is bekapcsol, amikor nincs rá szükség. Hasonlattal élve olyan ez, mint egy rosszul működő riasztó.
A pánikzavar jellemzői:
- Ismétlődő pánikrohamok.
- Anticipátoros szorongás előzi meg, tehát egy előrevetített félelem a roham megismétlődésétől.
- Félelem a lehetséges következményektől (kontrollvesztés, szívroham, megőrülés stb.)
- A viselkedés jelentősen megváltozik, kialakul egy maladaptív elkerülés.
A pánikzavar ördögi köre
A pánikrohamot egy ördögi körként lehet elképzelni. Ebben a körben 1. a gondolat, 2. a testünk fiziológiai válasza és az arra adott 3. viselkedéses reakció, ezen belül a túlzott figyelem vesz részt. A legfontosabb, hogy megértsük azt, hogy a három tényező, – a gondolat, testi reakció, figyelem, – hogyan juttat el bennünket 4. egy kontrollvesztett heves szorongás és halálfélelem érzésének állapotába- Ugyanis ha megérjük ezt, ennek segítségével a kontrollt visszaszerezhetjük az érzéseink felett.
Az ördögi kör jellemzői:
1. Kiváltó ok, észlelt fenyefetés: valamilyen helyzet, amely szorongást vált ki az egyénből.
Vészhelyzet esetére ősi védekező rendszerek vannak beépítve a testünkbe, amelyet „üss vagy fuss” vészreakciónak nevezünk és ami lehetővé teszi számunkra, hogy veszély esetén rendkívül gyorsan reagáljunk. Az egyén erős veszélyérzetet tapasztal, esetleg akkor is, ha az valójában nincs jelen. A mai világban nem „üthetünk vissza, vagy futhatunk el” csak úgy a helyzetekből, gondoljunk csak arra, ha pl. a főnökünk megjegyzései után fenyegetve érezzük magunkat.
2. Fizikai tünetek és az erre való túlzott figyelem: Az észlelt fenyegetésre adott testi reakciók, mint például gyors szívverés, izzadás, remegés, légszomj. Viselkedéses reakciók helyett, inkább ezek erősödnek fel.
Fontos megértenünk tehát, hogy a társadalmi helyzetekben nem ütehtünk vissza, vagy futhatunk el, de a vészreakció testi tünetei megjelennek. Az első ilyen után, túlzottan figyeli önmaga testi reakcióit.
3.. Negatív automatikus gondolat, katasztrofizáló értelmezés: Az egyén a tüneteket életveszélyesnek, de legalábbis nagyon komolynak értékeli, felnagyítja.
4. Túlzott szorongás: a negatív gondolatok pedig visszahatnak a fenyegetés érzésére, fokozzák szorongását, esetleg halálfélelmet váltanak ki.
5. Elkerülő viselkedés
Ez a folyamat egy ismétlődő ciklussá válik, ahol minden lépés megerősíti a következőt, visszahat a többire és fenntartja a pánikot.
Megoldás-e az elkerülés?
Mivel kiszámíthatatlan, hogy a pánikroham mikor fog jelentkezni, az egyén egyre több olyan helyzetet kerülni kezd, amelyek hasonlítanak azokhoz, amikben már volt pánikrohama, majd azokat is kerülni kezdi, amelyek már nem is igazán hasonlítanak. Így lassan kialakulhat az agorafóbia, amikor az illető már a lakásból sem tud kilépni. Az elkerülő viselkedéssel az a probléma, hogy túl „hatékonyan” lecsökkenti a feszültségeket. Így az ember a nehéz helyzetekben keletkező kellemetlen érzésekkel való megküzdés, megoldás helyett rátanul az elkerülésre, ami egyre inkább maladaptívvá válik. Valójában tehát a pánikbeteg, nem is beszélve az agorafóbiásról, így lassan kimarad minden valódi, esetleg örömteli helyzetből, végül akár az egész életéből is, amikor már ki sem lép az utcára.
Pszichodinamikus szemléletű megközelítésben a szorongás egy jelzés, amely azt mutatja, hogy a tudattalanban egy belső konfliktus van jelen. Az „Én” (ego) azonban az énvédő – elhárító mechanizmusok segítségével megpróbálja megfékezni a belső feszültségeket azzal, hogy nem engedi tudatosodni a valódi problémát. Néhány teljesség nélküli példa az elhárító mechanizmusok működésére és azokra a valós problémákra, amiktől az ember félhet:
- Tagadás: nem veszi tudomásul, hogy a párkapcsolatában, vagy a munkahelyén nehézségek léptek fel, nem képes tudatosítani ennek jellegét, pl. hogy akár el is veszítheti ezeket.
- Áttolás: a szorongásait irreleváns dolgokra tolja át az egyén, pl. a testi tünetektől, a nagy terektől fél, ezért nem lép ki a lakásból. A betegségnek a másodlagos előnyei is kibontakoznak, pl. tartósan táppénzes állományba kerülhet.
- Racionalizáció: valós érzelmi problémáinak megértése helyett racionális érveket keres, pl. a szorongások evolúciós elméleteit olvasgatja.
- Elfojtás: segítségével az egyén neurotikus módon a reális és morális szorongásainak okait nem éli meg. Például párkapcsolati problémái megoldása helyett másik párhuzamos kapcsolatot tart fenn, melynek morális feszültsége pánik szorongásokban tör elő. Vagy elfojtással nem tudatosítja magában, hogy haragszik a főnökére annak megkérdőjelezhető vezetési stílusa miatt, de a reális érzések következményei miatt a konfliktus nem átélhető számára.
- Hasítás: korai elhárító mechanizmus, a fejlődéslélektani múlt, a szülők kora gyermekkori ártalmaira való visszaemlékezés ellen próbálja „megvédeni” az egyént, amelyek nagyon fájdalmasak. Azonban a múlt elfogadhatatlansága súlyos szorongásos kórképek kialakulásához vezet.
Megtörhető-e az ördögi kör?
A pánikbetegség és agorafóbia egy hibás tanulási folyamat során alakul ki, és ezek a kialakult gondolati kapcsolatok feloldhatók egy új tanulással.
A Felnőtt Én megerősítésével az elhárító mechanizmusok feladhatják magukat és igazi megéléseket, megoldásokat találhat az egyén.
Janovszki Gabriella, klinikai szakpszichológus, szakpszichoterapeuta, Budapest