Kognitív, hiedelem, sématerápiás megközelítések

• A kognitív terápia alapját ellenőrzött tudományos vizsgálatok alkotják. A legismertebb közülük Aaron Beck koncepciója.
• A kognitív szó a megismerés szóból ered. Fő eleme a negatív automatikus gondolatok (NAG-ok) azonosítása.
• A személy születésétől kezdve tapasztalatokra tesz szert önmagával és a külvilággal, másokkal kapcsolatban.
• A tanulási folyamat során rendszerezi tapasztalatait és különböző sémákat, jelentéseket alakít ki magában.
• Ez a jelentésadás hozza létre az érzelmi (emocionális) reakciókat, amit az aktuális helyzet kivált. Emocionális megbetegedés akkor alakul ki, amikor az egyén számára problematikussá válik a realitás értelmezése és félreértelmezi a valóság ingereit.
• A kognitív elmélet szerint a szorongásos, depresszív megbetegedések is „gondolkozási zavarok” eredményei.
• A gondolkodási torzítások a felszínen negatív automatikus gondolatok (NAG) formájában jelennek meg.
• A NAG-okra jellemző, hogy önkéntelenül futnak át a fejünkön, villanásszerűek, torzítanak, szubjektívek és hamar tovatűnnek. (Például egy társasági összejövetelen valaki ásítozik, és a házigazda ezt úgy értelmezi, hogy az illető unatkozik és az a gondolat keletkezik benne, hogy „érdektelen összejövetelt szerveztem” és ettől a gondolattól elszomorodik. Nem gondol arra, hogy az ásítozásnak számtalan jelentése lehet, pl. az illetőnek nehéz napja volt, fáradt és ennek ellenére is fontos volt számára eljönni ide stb.)
• Gondolat torzításaink à negatív érzelmi állapotokat idéznek elő à ezek a neuro-hormonális rendszer segítségével testi tüneteket hoznak létre à valamint viselkedési megnyilvánulásokat eredményeznek. A depressziós, rossz hangulatok, a testi tünetek pedig még inkább felerősítik a negatív gondolatokat („szerencsétlen vagyok”), ezek pedig tovább mélyítik a nyomott hangulatot. Így alakul ki az ördögi kör (circulus vitiosus).

Abszolút tényként, megmásíthatatlan igazságként fogjuk fel őket.

A valóság más, vagy más is lehetne.

Nem visz előre.

Nehéz észre vennünk saját magunkon.

• Dichotóm gondolkodás: mindent feketén vagy fehéren látunk.
• Túláltalánosítás: egy esemény alapján messzemenő következtetéseket vonunk le.
• Negatív szűrés: kiragadunk egy-egy negatív részletet és sötét szemüvegen át értékelünk mindent.
• Pozitív dolgok figyelmen kívül hagyása: leértékeljük értékeinket, körülményeinket.
• Nagyítás vagy kicsinyítés: a hibáinkat nagyobbnak, az erényeinket kisebbnek látjuk.
• Korai és/vagy önkényes következtetés, a gondolatolvasás (megpróbáljuk kitalálni, hogy mit gondol rólunk a másik) és a jövendőmondás, katasztrofizálás.
• Érzelmi érvelés: egy negatív érzést tényként kezelünk.
• Perszonalizáció: magunkat hibáztatjuk, magunkat tesszük felelőssé mások viselkedéséért, rajtunk kívülálló körülményekért.
• “Kell” és “kellene” típusú állítások: bedőlünk a környezet vélt vagy valós elvárásainak.
• Címkézés: önmagunkat, vagy a másikat, mint egész embert skatulyázzuk be.

A kognitív struktúra hierarchikus szerveződése:

Negatív automatikus gondolat:

„Az általam szervezett összejövetelen valaki ásítozik.” „Nem tudok még egy összejövetelt sem megszervezni.”

Diszfunkcionális attitűd, szabály, feltevés (köztes hiedelem):

„Mindenkinek nagyszerűen kell éreznie magát, mert ha nem, akkor rosszul végeztem a feladatomat és nem fogadnak el.”

Maladaptív alaphiedelem, séma:

„Elfogadhatatlan vagyok. Sikertelen vagyok.”

A hiedelmek (sémák) két csoportra oszthatók:

Korai élmények nyomán szerveződnek és tartalmuk sok esetben latens marad.

• A személy mögöttes, rejtett attitűdjei, feltevései, szabályai befolyásolják a konkrét helyzet észlelését, felfogását. A diszfunkcionális attitűdök a múlt tapasztalatain alapuló torzítások.
• A sémák nem tudatos, merev, túláltalánosított negatív vagy pozitív tartalmú állítások (hiedelmek) alapkonstrukciók, melyeket a személy abszolút igazságként kezel, pl. „jó vagyok”, „sikertelen vagyok”, „senki sem szeret engem”. A negatív vagy maladaptív alapsémák rigid, rugalmatlan és konkrét képződmények. A kognitív terápia két alapvető maladapatív sémát különít el: a tehetetlenségi és elutasítottsági (nem vagyok szerethető) hiedelmet.

Az ember alapvető szükségletei az alábbiak. Minden embernek szüksége van rájuk a felnövekedése során.

• Kapcsolódás (intimitás, szociális integráció kialakulásához).
• Autonómia (önállóság, énintegráció kialakulásához).
• Korlátok szabása (szabályokhoz alkalmazkodás kialakulásához).
• Szükségletek és érzelmek kifejezése (autentikus érzelmek,vágyak felismerése és kifejezése).
• Spontaneitás, önálló kezdeményezés (kreatív, alkotó élet).

Szülői bánásmódok és az így kialakuló szociális hatások

• Kritikus szülő                                Fogyatékosság alakul ki
• Túl protektív szülő                       Függőség alakul ki
• Hideg szülő                                    Érzelmi depriváció alakul ki
• Kontrolláló szülő                          Leigázottság alakul ki
• Elnéző szülő                                  Feljogosítottság alakul ki

Mi a séma?

• Mindennapi gyerekkori, szülőkkel, testvérekkel, kortársakkal szerzett ártalmas tapasztalatok hozzák létre.
• Magas hőfokú, és kártékony érzelmek létrehozására képes.
• Önsorsrontó és másoknak is ártalmas következményei vannak.
• Meggátolja az alapvető szükségletek kielégülését (kapcsolódás, autonómia, önkifejezés, korlátok és spontaneitás).