A HIPNÓZISRÓL

Már évezredekkel ezelőtt felismerték és alkalmazták elődeink a szuggesztió hatalmát, amit mai megnevezéssel illetve hipnózis terápiának hívnak. Ősi varázsló technikákkal, népi gyógymódokkal, pl. ráolvasásokkal tették hatékonyabbá gyógyító eljárásaikat, vagy a fájdalmak csillapítását, mivel megfigyelték, hogy a kimondott szavaknak jelentősége van a kedvező folyamatok elindulásában. De egyéb eljárásokat is alkalmaztak, mint a rontások levételét, miközben tudatosan nem is gondolták, hogy az előző generációk sérelmei, szenvedései valóban bekerülnek a családi tudattalan és ezen keresztül a kollektív tudattalan erőterébe és negatív hatást fejtenek ki a jelenben élő családtagok némelyikére is. A mai kutatások igazolták a transzgenerális transzmisszió létezését és a terápiás munka során az is sokszor beigazolódik, hogy a tünethordozó családtag önként és tudattalanul magára veszi és képviseli a sértett családtag érdekeit és úgy tűnik, mintha „rontás” áldozata lenne.

J. Braid a XVIII. században megalkotta a hipnózis elnevezést, az alvás, „hypnos” görög eredetű szóból, mert megfigyelték, hogy a hipnózis terápia során megváltozik a tudatállapot mélysége. Sokáig azt hitték, a hipnózis leginkább az alváshoz hasonlatos állapot, melyet a későbbi kutatások elvetettek. Integratív szemléletű terapeutaként a módosult tudatállapot elnevezést tartom igazán megfelelőnek, hiszen a lényeg nem az állapot erőltetett mélyítésén van, hanem azon a belső munkán, amelyet ilyenkor önmagunkon végzünk. Sőt, alvás mélységre egyáltalán nincs szükség, mert ha valaki egy ülésen „belealszik” a munkába, akkor ez egy elhárító mechanizmus működését is jelentheti akár.

Mára ezeket a feltevéseket megcáfolták: a hipnózis terápián résztvevő személy EEG-jén éber állapotra jellemező alfa- és béta-hullámokat regisztrálhatunk. A hipnózis terápia során markánsabbá válnak az emocionális reakciók, a beérkező ingerek feldolgozása inkább holisztikus, jobb féltekei, semmint racionális, bal féltekei jelleget mutat.

Freud és Ferenczi a hipnózist olyan lélektani jelenségnek tartotta, melyben a hipnózis terápiát alkalmazó szakember a páciens „én-ideálját” testesíti meg. A páciens mély regresszióba kerül, aktivizálódnak gyermekkori függőségi vágyai és aláveti magát a hipnotizőr befolyásának. Ebben a gyermeki helyzetben a hipnotizőr felvállalhat anyai, megengedő, elfogadó szerepet, vagy apaszemléletű, irányító, szerepet, attól függően, hogy a helyzet mit kíván éppen.

Minden esetre az biztos, hogy a hipnotizőr és a hipnotizált személy között egy különlegesen mély és intim személyközi kapcsolat jön létre a hipnózis terápia során. Ennek eredménye a két személy között kialakuló „szülő-gyermek” összefonódás, ami egy nagyon mély bizalmi helyzetet eredményez, legtöbbször pozitív módon. Azonban a valóságban gyakran haragszunk is a szüleinkre és sérelmeket, sőt sebeket is hordozunk magunkban. Ilyenkor természetesen a negatív érzések is megjelennek a terápiában a terapeutára vetülve. Ezen konfliktus kezelése ugyanúgy az önismereti munka fontos részét képezi.

J. Hilgard szerint a hipnotizált személy tudata „disszociált” állapotban van, azaz hipnózis terápia során tudatának bizonyos része önálló működésbe kezd és teljesen bevonódik a terápiás helyzetbe. Más részek pedig esetleg függetlenebbek maradnak és kapcsolatban maradnak a külvilági ingerekkel. Az élettörténeti szálak fontossági sorrendje átrendeződik, és nagyobb hangsúlyt kapnak az érzelmileg megterhelő történések, bántások, sebzettségek. Ezen a mélyebb tudatszinten, módosult tudatállapotban lehetőség nyílik a korrekciókra, ami nemcsak értelmi szinten, hanem érzelmi szinten is végbemegy. A múltat ilyenkor sem lehet megváltoztatni, hiába vágyódnak erre oly sokan, de átírni, más jelentést adni és különösen másként megélni, mindenképpen lehet.

A hipnózis jellemzői tudományosan

• • Módosult tudatállapot, kitáguló tudatállapot

  • a figyelem beszűkül, fokozott koncentrációt hoz létre

  • a tudattalan tartalom hozzáférhetővé és befolyásolhatóvá válik

  • nő a szuggesztiók iránti fogékonyság

  • a realitás érzékelése csökken

  • a jobb érzelmi és holisztikus agyféltekei működés kerül előtérbe

  • a hipnotizált személy teljes bevonódásával jár az interperszonális helyzetbe.

Terápiás lehetőségei

• tüneti kezelések, fiziológiai változások létrehozása: pl. fájdalomcsillapítás, orvosi, műtéti, fogászati elő – és utókezelések

• szorongásoldás, érzelmi töltekezés

• feltáró, önismereti munka: a tudattalan konfliktus kezelése, megmunkálása

• korregressziók segítségével a problémák gyökereinek feltárása

• korprogressziókkal a jövő céljainak befolyásolása stb.

Janovszki Gabriella