A párkapcsolatok fejlődésének törvényszerű szakaszai vannak, melyeket nem tudunk elkerülni, ha tartós és intim együttélést szeretnénk megélni életünk során. A párkapcsolat két ember önkéntes döntése, ami a közös örömök megélése mellett közös probléma megoldással és felelősség vállalással is jár.
1. Az első a SZIMBIÓZIS szakasza. Ez a mindannyiunk által vágyott rózsaszín felhő időszaka, a szerelem. Ez a nagybetűs „Mi” korszak. A „nem tudok nélküled élni” érzések és a „minden percben hiányzol” mondatok jellemzik. Megszűnik a külvilág, a hasonlóságok erősödnek fel, a különbségek – ha egyáltalán észrevesszük – csak még vonzóbbá teszik párunkat. Gyakoriak az ölelések, az odabújások, hatalmas az igény a testi kapcsolatra, beleértve a szexualitást is.
Többféle elakadás lehet ebben a szakaszban: az egyik a szimbiózisban maradás, összeolvadás veszélye, ami az énhatárok védelmének feloldódását eredményezi. A másik a sokak által már legalább egyszer megélt „se veled, se nélküled” viszony kialakulása, ami óriási energiát igényel mindkét fél részéről, és hosszú távon felemészti a párt. Vagy bekövetkezhet az is, hogy valaki éveken át keresi az „igazit”, a tökéleteset és nem veszi észre, hogy tökéletes ember nem létezik, hanem ez a kapcsolatok első időszakára jellemző, szimbiotikus jóra/rosszra hasítás következménye. (Ilyenkor a korai anya-gyermek kapcsolat problémáinak maradványa jelenik meg.)
2. A következő korszak a LEVLÁLÁS vagy DIFFERENCIÁLÓDÁS időszaka. Ezt sem lehet elkerülni, mert a kapcsolat fejlődésével együtt jár. Fő jellemzője, hogy kezdenek előtérbe kerülni a különbségek, ugyanis megkezdődik a másik fél reális értékelése. Jó esetben a másik fél elfogadásával végződik, azonban sok párnál elakadás jelentkezik ebben a fázisban. Jellemző, hogy elfogadás helyett a pár megreked egymás megváltoztatásának vágyában és kitartóan harcolnak azért, hogy a másik fél a saját elképzelésük szerint formálódjon. (A kisgyermek anyjáról történő leválásának időszakából származó problémák felelevenedhetnek.)
3. A GYAKORLÁS korszakába érve a pár tagjaiban felerősödik saját énhatáraik kialakításának, védelmének és saját különállásuk megélésének igénye. Ezzel együtt jár önmaguk újbóli megmérettetése a világban és újra fontos lesz a külvilágban elért siker is. Ebbe a szakaszba a tartósan, egy ideje már együtt élő párok jutnak el. Feltámad a függetlenség iránt igény, a korábbihoz képest átalakul a figyelem a partner iránt, amit sokan figyelem csökkenésnek élnek meg. Az „újra önmagam akarok lenni” érzés felerősödik, mert ennek hiányában az énhatárok veszélyesen feloldódott állapotban maradnának és a pár tagjai alulmaradnának a mindennapokban. A legtöbb párkapcsolati probléma ezt a szakaszt jellemzi, sokan ebben az időszakban fordulnak szakemberhez. Nem ritka a válás sem ilyenkor.
4. Az utolsó szakasz az ÚJRAKÖZELEDÉS, amit a meghittség és összetartozás jellemez, mert a pár tagjai már keresztül mentek a fejlődési fokozatokon. Már nem akarják egymást megváltoztatni, elfogadják önmagukat és a társukat olyannak, amilyen. Nincsenek játszmák, vagy időben felismerik ezeket, biztonság és elfogadás dominál már a kapcsolatban.
Minden szakaszban tapasztalható jelenség, hogy megszakadhat a kapcsolat, mert a partnerek nem fogadják el a fejlődés törvényszerűségeit, inkább egy új kapcsolatot keresnek egy újabb rózsaszín szimbiotikus köddel, ahol aztán kísértetiesen ugyanaz történik, mint korábban, mert elindul az újabb kapcsolati fejlődés.
Érdemes elgondolkodnunk azon, mi az ami ismétlődik kapcsolatainkban, melyek azok a konfliktusok, párkapcsolati nehézségek, amelyek esetleg mindig jelen voltak? Ennek elemzésében pedig tanácsos egy szakember segítségével haladni belső problémáink rendezése felé, hogy ezen keresztül párkapcsolati életünk is helyre álljon.

Janovszki Gabriella

www.lelekkozpont.hu