A lelki jó közérzet három alappillére: autonómia, kompetencia, kapcsolódás – I. rész

A Ryan és Deci nevéhez fűződő öndetermináció elmélete szerint az ember egészséges, kiegyensúlyozott fejlődéséhez és működéséhez három alapvető pszichológiai szükséglet, az autonómia, a kompetencia és a kapcsolódás igényének egyidejű kielégülésére van szükség (Martos Tamás 2016-os PhD dolgozata nyomán). Nézzük meg közülük most az elsőt!

Az autonómia annak az igénye, hogy szabadon, saját elhatározásainkat követve, külső kényszerektől minél kevésbé befolyásolva cselekedhessünk. Például eldönthessük, kivel barátkozunk, szabadon választhassunk párt, olyan szakmát, hivatást tanuljunk meg, amely találkozik az érdeklődésünkkel, vagy ha nem érezzük jól magunkat a munkahelyünkön, kereshessünk magunknak egy másikat. Autonómiánkat számtalan külső korlát, objektív adottság korlátozhatja (életkorunk, egészségi állapotunk, anyagi lehetőségeink, lakóhelyünk sajátosságai, családi helyzetünk, stb.), ám a tényleges autonómia érzésünk nem elsősorban ezektől a külső tényezőktől függ. Sokkal inkább attól, átéljük-e a kontroll érzését életkörülményeink felett, azaz képesnek érezzük-e magunkat, hogy ha valami igazán fontos számunkra, azt elérhessük, vagy ha egy helyzetben rosszul érezzük magunkat, akkor azt megváltoztathassuk vagy elhagyhassuk.

Ennek megvalósításához sokféle képességre van szükség: önbizalomra, hogy el tudok indulni a változás felé; kitartásra, hogy végig tudjam csinálni akkor is, ha nehéz és hosszú a célhoz vezető út; önismeretre, hogy mi fontos nekem igazán, miért érdemes küzdenem, illetve milyen módszerek passzolnak hozzám; önszeretetre, hogy felismerjem (és ne bagatellizáljam el), ha szenvedek valamitől, elhiggyem, hogy jogom van változtatni rajta; elfogadásra, hogy ne ostorozzam magam azért, hogy épp itt tartok, bezzeg mások…; önreflexióra és felelősségvállalásra, hogy belássam, ha valamiben hibáztam – no igen, és autonómiára, hogy ki merjem mondani, én így akarom, nem máshogy, nem akarok megfelelni sem régebbi, sem jelenlegi meghatározó szereplőknek az életemben.

Klienseim témáiból néhány az autonómia fogalomköréből:

• Le tudok-e fogyni és mennyi idő alatt? Van-e türelmem megkeresni a számomra működőképes módszert? Igénybe vehetek segítséget az úton, vagy igenis saját erőből kell tudnom megcsinálni? Megértettem-e már a túlsúly üzenetet, tudom-e miért híztam el? Vannak-e alternatíváim az örömszerzésre az evésen kívül?
• Hihetek-e a testemnek, amikor állandó fáradtsággal, gyomorpanaszokkal, sőt pánikrohamokkal jelzi, hogy nem érzi jól magát abban, amiben vagyok? Lehet-e köze a munkahelyi feszültségeimnek mindehhez? Szabad-e új munkahelyet keresnem, vagy örüljek annak, ami van, ne kockáztassam, hogy esetleg csak rosszabbat találok? Elég tudással és tapasztalattal rendelkezem-e ahhoz, hogy fölvegyenek egyáltalán valahová?
• Eldönthetem-e, hogy lakóhelyet változtassak, ha egy számomra fontos személy ellenzi azt, és kételkedik az indokaim súlyában?
• Készen állok-e az újabb gyerekvállalásra? Akarom-e én magam vagy csak a párom elvárásának szeretnék ezzel megfelelni? A gyerekvállalás öröméért szeretném a kistestvért vagy azért, hogy úgy érezzem, anyaként jól teljesítek? Értékes és elfogadható maradok, ha kijelentem, hogy nem szeretnék több gyereket? Kibírnám-e a kistestvérrel járó többletterheket? Jogosan kételkedem a teherbírásomban, vagy környezetem kételyeit tettem magamévá?
• Nekem kell-e megoldanom a cég minden problémáját, vagy mondhatom azt, hogy itt a munkaidő vége, ennyi fért bele, majd holnap folytatom? Mi történik, ha ott hagyom a problémákat azoknak, akikre tartoznak, és nem teszek úgy, mintha én lennék értük a felelős?

Pszichológusként nagy hangsúlyt helyezek az önismereti folyamatban az autonómia fejlesztésére, melynek alapja a stabil identitás kialakítása, azaz annak minél pontosabb körvonalazása, hogy ki vagyok én, hol a helyem a világban. Ez a tudás nélkülözhetetlen többek között a döntéshozatal, a reális felelősségvállalás, önazonos célok kitűzése során egy tudatos, felnőtt életvezetésben.

A cikksorozat következő részében a kompetencia szükségletét járom körül, szintén példákkal illusztrálva.

Domján Mónika