Általában van lehetőségünk arra, hogy befolyásolni tudjuk bűntudat érzetünk alakulását, azonban a bűntudat parazita érzés módjára át is tudja venni az uralmat felettünk. Az emberi fejlődés pozitív velejárója, hogy kialakul belső szuperegónk és gondoskodik szabálytudatunk és a morális érzékünk megfelelő működéséről. Teljesen rendben van tehát és indokolt a bűntudat olykori megjelenése, mert arra int, hogy letértünk a helyes ösvényről, vagy sértő módon átléptük valakinek a határait stb, azaz valamilyen hibát követtünk el. De miután elnézést kértünk, vagy megoldottuk a problémát, a szerepe véget is ér. Egyetlen ember sem tökéletes és szerencsére a legtöbbször lehetőségünk van korrigálni, vagy valamilyen módon jóvá tenni bármit, amit okoztunk.
Vannak azonban olyanok, akik elmerülnek a bűntudatban, nem fogadják el, hogy ők is hibázhatnak és tökéletesnek akarják látni magukat. Sőt, olyasmiért is felelősséget vállalnak, ami nem is rajtuk múlik, vagy nem is ők okozták a nehézséget.
Sokakban hibás nevelési hatások alakítják ki marcangoló, folyamatosan számonkérő szuperegójukat, melynek hatására megfelelési kényszerük és bűntudati készenlétük az egekbe szökik. Ezzel a fokozott bűntudattal aztán állandóan bántják önmagukat és elérik azt is, hogy mások kihasználják, manipulálják őket.
A bűntudat azt érezteti velük, hogy nem elég jók, nem elfogadhatóak és hogy tartoznak más embereknek. Ez pedig meggátolja őket abban, hogy meghúzzák saját határaikat, vagy hogy más, egészséges módszerrel óvják saját integritásukat.
Lehet bűntudattal reagálnunk konkrét eseményekre, ahol ez indokolt, de nem muszáj minden helyzetben, vagy bizonyos személyekkel szemben állandóan éreznünk ezt és szinte bocsánatot kérnünk a létezésünkért is. Ha elkövettünk is valamit, a túlzott bűntudat már nem oldja meg, csak felnagyítja és fenntartja a problémát. Nem is beszélve arról, amikor szuperegónk ok nélkül is állandóan saját magunkat bünteti meg.
Elmélkedő gyakorlatok:
A múlton nem tudok változtatni.
A jelen élethelyzetekre összpontosítok és tudomásul veszem, hogy néha hibázok.
Elengedem a tökéletesség gondolatát.
Elnézést kérek, vagy valamilyen formában jóvá teszem, ha látom bűntudatom jelenbeli okát. Aztán elengedem érzésemet.
Kérhetem, hogy környezetem tagjai is respektálják jóvátételemet.
Mivel semelyikünk sem lehet tökéletes.
Így lassan eljutok önmagam megértéséhez. Elfogadom magam éppen ilyennek.
Pszichológiai segítség:
www.lelekkozpont.hu