A tranzakcióanalízis elmélete szerint a szülői üzeneteket, parancsokat, tiltásokat a gyermek beépíti személyiségébe, és ezekre alapozva írja meg jövendő élete történetét, a “SORSKÖNYVÉT.” Már a fogantatás pillanatától elkezdődik és kisgyermekkorban végképp megalapozódik a “TISZTA LAP”, vagy “üres lap” alap programjainak megírása, ami bevésődik a személyiségbe. A kisgyermek már egészen kicsi korától verbális és nem verbális információkat kap szüleitől. Ezeknek sok formája létezik: tiltások, felszólítások, elismerések, hajtóerők és dicséretek, melyeknek jellemzői beépülnek és egy egész életen át modellként szolgálnak mindannyiunk számára. A “szülői üzenetekből” a gyermek következtetéseket von le, megpróbálja megérteni, hogyan biztosíthatja önmaga számára szülei elfogadását és szeretetét, azaz megalkotja saját “túlélési stratégiáját”. A sorskönyv egy nem tudatos életterv, egy “PROGRAM”, ami a “SZÜLŐK ÜZENETEI” alapján jön létre.
Felnőttkorban ez befolyásolja tudattalan választásainkat és életünk történései rendszerint „igazolják” belső forgatókönyveinket, magyarán szólva ennek megfelelően választunk. A programozás észrevétlenül és nagyon korán elkezdődik. Élete forgatókönyvét már az egészen kicsi gyerek, szinte a magzati kortól elkezdi írni, azt is, hogy hogyan fog élni és meghalni. A sorskönyvek gyermeki illúziókon alapulnak, hiszen a gyermeki gondolkodás mágikus és még fejletlen. A gyermek elhiszi, hogy jónak fogják tartani, ha aláveti magát szülei akaratának, sokszor teljesen patogén elvárásainak is és hogy szeretetet kap cserébe. Nagyon fontos az is, hogy azt hiszi, rossznak fogják tartani, ha megmutatja valódi érzéseit és büntetést érdemel majd saját autentikus megéléseiért. Ezért megtanulja elfojtani saját vágyait, érzéseit, amit a szülők sokszor nem is vesznek észe.
Természetesen a sorskönyvek nem mindig végzetesek, a gyermeknek van lehetősége önállóan dönteni az életben való előre haladásáról. A szülői gátló parancs, tiltás felülírásához és ezen konfliktusok kezelése érdekében azonban sokszor külső segítségre van szükség.
Életünk első hat hónapjában a legfőbb szülői gátló parancsok nagyon súlyos következményekkel járhatnak, ha nem érkezik segítség. A kutatók az alábbiakat azonosították be:
NE LÉGY! (NE LÉTEZZ!)
NE LÉGY ÖNMAGAD!
NE LÉGY KÖZEL! (NE BÍZZ SENKIBEN!)
NE ÉREZZ! (NE FEJEZD KI AZ ÉRZÉSEIDET!)
Janovszki Gabriella