Párterápia, tranzakcióanalízis

1. Az első a SZIMBIÓZIS szakasza:

• Ez a mindannyiunk által vágyott rózsaszín felhő időszaka, a szerelem.
• A nagybetűs „MI” korszak.
• A „nem tudok nélküled élni” érzések jellemzik.
• Megszűnik a külvilág, a hasonlóságok erősödnek fel.
• Gyakoriak az ölelések, hatalmas az igény a testi kapcsolatra, beleértve a szexualitást is.
• Többféle elakadás lehet ebben a szakaszban:

1. szimbiózisban maradás, összeolvadás veszélye, az énhatárok védelmének feloldódása
2. „se veled, se nélküled” viszony kialakulása, ami hosszú távon felemészti a párt
3. éveken át az „igazi”, a tökéletes keresése, a szimbiotikus jóra/rosszra hasítás következményeként (tökéletes ember nem létezik).

2. A következő korszak a LEVÁLÁS vagy DIFFERENCIÁLÓDÁS időszaka:

• Kezdenek előtérbe kerülni a különbségek.
• Megkezdődik a másik fél reális értékelése. Jó esetben a másik fél elfogadása.
• Elfogadás helyett a pár megrekedhet egymás megváltoztatásának vágyában.
• Kitartó harcok, hogy a másik fél a saját elképzelésük szerint formálódjon.

3. A GYAKORLÁS korszakába érve:

• Felerősödnek a saját énhatárok, a különállás megélésének, védelmének igénye.
• Újbóli önálló megmérettetés vágya, a külvilágban elért siker fontossága.
• Feltámad a függetlenség iránt igény, átalakul a figyelem a partner iránt, amit sokan figyelem csökkenésnek élnek meg.
• Az „újra önmagam akarok lenni” érzés felerősödik.
• Szükséges, mert az énhatárok oldottsága veszélyes, a pár tagjai alulmaradnak mindennapokban.

4. Az utolsó szakasz az ÚJRAKÖZELEDÉS:

• A meghittség és összetartozás jellemzi.
• A pár tagjai már keresztülmentek a fejlődési fokozatokon.
• Nem akarják egymást megváltoztatni, elfogadják önmagukat és a társukat olyannak, amilyen.
• Nincsenek játszmák, vagy időben felismerik ezeket.
• Biztonság és elfogadás dominál már a kapcsolatban.

• A kötődéselméletet az 1960/70-es években alkotta meg egy angol kutató, John Bowlby.
• Az anya-csecsemő kapcsolat és a felnőttkori párkapcsolat érzelmi és viselkedési dinamikája hasonló.
• A szülő-gyermek viszonyokat vizsgálva 4 féle kötődési stílust ismert fel, melyeket a felnőttkori párkapcsolatokra is érvényesnek találtak.
• Ezek a kötődési stílusok:

1. biztonságos
2. szorongó–ambivalens
3. elutasító-elkerülő
4. szorongó–elkerülő (bizalmatlan) kötődések.

1.A biztonságos párkapcsolati kötődés: a múltbeli anya-gyermek kapcsolatban tapasztalt bensőséges és válaszkész viszonynak köszönhető. Jellemzői:

• A biztonságosan kötődő emberek általában pozitívan látják önmagukat.
• Emellett pozitívan látják partnerüket és más kapcsolataikat is.
• A biztonságosan kötődő embereknek örömet okoz a közelség és az intimitás, képesek   elköteleződni kapcsolataikban.
• Nem jelent gondot számukra a függetlenség, egyedüllét élménye sem. Egy szakítás során pl.képesek végigvinni a gyászmunkát és elengedni a másikat.

Kutatások igazolják, hogy ennek alapja az, hogy gyermekkorban a gyermek érzelmi állapotát megbízható módon, következetesen tükrözte vissza az anya, aki érzelmileg elérhető volt és megfelelő válaszkészséggel reagált gyermeke kötődési viselkedésére, azaz képes volt gyermeke pozitív, valamint negatív érzelmeit egyaránt elfogadni és megfelelően szabályozni.

2. A szorongó-ambivalens kötődés jellemzői:
   • A szorongó-ambivalens kötődésű emberek kevésbé pozitívan látják önmagukat, mint párjukat.
   • Magas szintű intimitást várnak el partnerüktől, szinte függő helyzetbe kerülnek tőle.
   • Gyakran önmagukat hibáztatják a partnerükből hiányzó válaszkészség miatt.
   • Partnerük alacsonyabb hőfokú reakciói esetén túlzott érzelmi expresszivitást, aggódást és impulzivitást mutatnak a kapcsolatban.

Alapja: Az ő gyermekkorukban az anya valószínűleg kiszámíthatatlan, bizonytalan és következetlen volt. Időnkét nagyon érzékenyen, intenzíven reagált, máskor elutasítóan, elérhetetlenül viszonyult. Szélsőséges megnyilvánulások jellemezték, sokszor ragaszkodó volt, azonban a közelséget mégsem viselte jól és elutasítóvá vált. Ezekben a gyerekekben az rögzült, ha valamire szükségük volt, hogy azt hangosan és folyamatosan jelezniük kellett anyjuknak, hogy az tudomást vegyen róluk. Később is könnyen válhat minden kapcsolatuk túl intenzív játszmák helyszínévé.

3.Elutasító/elkerülő kötődés jellemzői:

• Önmagukat pozitívan értékelik, másokat alul értékelnek.
• A kapcsolatokat, az intimitást elkerülik, a másokba vetett bizalmatlanságuk miatt.
• Függetlenségre törekszenek, tagadják, hogy szükségük lenne az intimitásra.
• Az érzelmekkel szemben sebezhetetlennek tartják magukat.

Alapja: Az ő gyermekkorukban, amíg kiegyensúlyozottak voltak, addig az anya is nyugodtan reagált. Azonban ha a gyermek viselkedése megváltozott, mert problémát élt át, akkor az anya türelmetlenül, haragosan, gúnyosan és leértékelő módon reagált. A gyermek egyedül maradt érzéseivel, nem kapott vigaszt és megtanulta nem kimutatni negatív érzelmeit és később semmilyen érzelmét. A világ ellenséges, vagy közömbös lett számára, így felnőtt korában is kerüli a tartós és kölcsönös párkapcsolatokat.